|
|||
|
épp csak egy pillanat volt, amikor kicsit nem figyeltem oda és hitevesztett lettem. Aztán ehhez az állapothoz hithű. Alig akadt valami, hogy visszafordítson. Próbálok konkrétan fogalmazni, mert zavarosan fogalmazni felettébb egyszerű, csak van egy kevés baj, ha tisztán fogalmazom kifelé, belefé tűnik hamisnak. Pont így van ez a hit ügy. Látszodik, rámkacsint, elbújok, erős vagyok, visszakacsintok, elgyengültem. Mindig ez az alkalomszerű önkeresés, mindig a tiszta lap kikérése a hivatalban. Hogy a picsába van, hogy vagy összefirkálom a papírt, összefogdosom, összegyűröm, össze... Sajnos ki kell jelentenem. Az államéletnek képtelen vagyok megfelelni. Épphogy zord a külsőm, éppenhogy kérdésekkel teli a belsőm, épp ezért rakom inkább fel a téli gumikat. A babakocsira is. Mert tologatni és ringatni kell majd őt, akár az időt, hogy legyen úgy kicsit zord(mert ez egy szép szó), ép(p) azért. Mert nem szabad majd neki sem felelnie a fiktív álomért. őőő, államért. Szia Franci, bújj elő.
A mindenség súgja, hogy itt vagyunk és néha azt is, hogy figyeljük a következő pillanatot, mert nagyon egyszerűen csak szép. Ez, ha rendben vagy, úgy néz ki mint az első ábra, viszont mindenki azt mondja, olyan az élet mint a második, nem tudom eldönteni :)
Mindenesetre ha az elején említett súgás tartalmát figyelembe vesszük mint tényezőt, simán lehet, akár az egyik családtagunk halálakor is, az első ábra marad érvényben. Vannak emberek is, akik ezt sugallják, nagyon ritkán tünnek fel(K3 pl). Néha mondanak olyat is, ami nem igaz, de kellett valami, amivel a konstans vonalat fennt tudják tartani, aztán mégis valahogy a lendület által kiderül, hogy igaz volt, mert a fő-igazság érdekében hangzott csak el az ál-igazság. Ezeket fontos figyelembe venni, mégis itt abszurdisztánban, ahol pl a következő dolgok: A válasz csak a megerősödés, jönnek az évszak szerinti "önkeresések gps-el", majd aztán olyannyira tud csillapulni minden a buzulás szintű beszélgetéstől, hogy arra gondolsz, így maradunk már végig, nincs tévelygés, jó lesz az utolsó pillanat a kórházi ágyon, legalább is az egyikünknek tuti. Aztán rájövök arra, hogy itt ez a budapesti szaros lét, mennyi minden hiányzik, miközben rádnézek(azért mert buzi vagyok) és tudom, hogy nem hiányzik semmi. Nem a látványod teljesíti be ezt az űrt(mégse vagyok buzi), hanem az a geci sok minden egyszerűen és dadogva bonyolultan elhangzott dolog ami már minden pillatban ott van, ezért emlegetem a halálos ágyast(mert mindegy mikor). Krisztusi kor. Anyád vallás. Nekem te ne. Mégis most, hogy az elmúlt évben full ateista, materialista lettem, hiányozni kezdtek az éjszakai naplezárások, amikor a nem létező felsőbbrendű lénynek összegeztem a kezemet összekulcsolva az érzéseimet, vágyaimat, terveimet. Ugye ember milyen gyenge vagy, ha megszoksz valamit, írtó nehéz levetkőzni?Félreértés ne essék, nem Istenhez beszéltem, hanem az univerzum hatalmához, amit mit sem érdekelt a nyavajgásom. Viszont az éjszakai utolsó pillanatomra hatással volt, a másnapomra hatással volt, jó hatással volt rám ez a misztériába bujtatott önelemzés. Mégis el kellett dobnom filozófialag. Meggyengültem. Isten levette rólam a kezét, de tényleg bazdmeg. Persze minden maradt a régiben, nem csillog annyira a szemem, mint egy őrülté..... :D Na majd valami lesz, ennyit magamról. Szóval itt vagyunk egy nagyrész tökéletes baráti év után, remélem ez nem tud lekopni, csak nem fogsz idegesítő hülyeségeket csinálni és beszélni, mint akik lekoptak. A közös fejlődés, amiről Normafán beszélgettünk, bármeddig fenntartható, bár mindketten néha többet lennénk egy gyönyörű csajjal(ezt tőled tanultam), mint nagyon fejlődnénk együtt folyamatosan, az is meglesz, minden meglesz. ezt hallgasd meg 3szor és közben olvasd el háromszor, így meglesz a 33 :)
Jó voltam eddig így visszanézve Megszoktam már, hogy "az idő láncával táncolni látom az én kis igazságom". Merthogy mindent meg lehet szokni és csak lassan derül ki, hogy valóban meg kell-e. Ma egy közeli barátom tandemben ugrott ki gépből. Más a félelem hatalma így az arcon kiülve és más, amikor összeroskadsz tőle. Az erőhatás hasonló. Miért írok erről? Nem tudom. A sodródás és a barátaimmal, majd inkább az egyedül üldögélés tisztánlátást ígér és ad. De egyedül néha hiába látsz tisztán. Bátornak kell lenni továbbra is. Nothing can disturb me, de csak addig amíg lesz hely. Ha nem tudok leülni a szabad helyre, könnyen lemondok a fiktív posztomról, de még sosem adták át nekem, öreg szakállasnak. egy érinthetetlen felület vagyok, akit nem érintőlegesen érintett a szerelem. Ócskavasat rágcsálok egy ideje, gondoltam majd meggyógyulok tőle. Meg is történt, újfent bebizonyosodott minden emberi kísérlet hiábavalósága, így lettem jobban. A technológia meg csak fejlődik, hogyhogynem kapkodom a fejem, hogy-hogy nem? Azt gondolom most épp kicsit, hogy senki nem törődhet bele, arcot kell mártani a szarban, hogy utána lemoshasd, így erősödik az arcizom immunrendszered, így nem lankad le a pofádról a mosoly. Mert ha már íly korán lelankadt, mi lesz később apafej? Az lesz, amit vársz, újabb csillagmennyiségű érthetetlen kérdéssel telibaszott napok. Pontosabban, az az egy lesz, amire egyedül esély volt. Elindult a Nap, beütött a tavasz, a bőrömnek más szaga van, égett. Egy tükörtorz életet próbálok kiegyenesíteni, országúti bicikli könnyű minden. Jelenkori vesztesek a káoszban, nagy szavak nélkül, villamoson utazó, erjedt kisállatfejűek, klasszis focisták. Van néhány személytelenül vizsgált képem, ami viszonylag objektív. Sokat rontottak azt hiszem a magyar irodalom és nyelvtanárok rajtam. Szimplán csak azért, mert többnyire seggfejek voltak. Aztán jött egy egész normális. Egy csapatba játszunk néha. Igen, megint a futball. Megint és megint és igen, minden gólra emlékszem amit tv-ben vagy élőben láttam és igen jobb lenne ha irodalmi művekre emlékeznék ennyire tisztán. Jobb lenne? Vagy hasonlót olvashatok ki egy mérkőzésből? Hogy élmények és gondolatkiváltó eszközök között nincs is sok különbség? Hogy a hatást előtérbe kell e helyezni és esetleg vadászni kell? Manipulálni jó vele, ez a legjobb? Átélni a zeneszerzést, akár a gólszerzést, akár a képkomponálást. Mindegyikhez kell tehetség és tanulás. Van akinek több tanulás kell kiegészítésképpen. Hogy mindegyik mögött van véres lelki, szellemi munka, a futballnál meg mondjuk az életed beáldozása az egyszerűség hatalmának, az örök gyereknek maradás, a kegyetlen hétköznapok, egy film bukásával felérő megalázó vereség? Mint már régebben említettem, van itt minden kéremszépem. Igenis vannak látható összefüggések. Ahogy csüngök a villamos ütközöjén utazva egy megállót, folyik össze, ér össze minden, egyszercsak erre gondolok és egy nagy homályos ködnek látom az egészet. Mert valahol az is. És mindezt úgy, hogy nincs feltétlenül szükségem Buddhista hasonlatokra ezzel kapcsolatban. |
